Budapest, Váci út 179-183.
„Amikor először jöttem gyakorlatra, azt hitték, hogy takarítani fogok” – Bogdán Bernadett autószerelőnek tanul
Bővebben:
Berni már pici gyereknek sem volt kifejezetten lányos típus. Babázni ugyan szeretett, de a babák fejét leszerelte, és összecsereberélte. Míg az anyukája a virágüzletek kirakatait vagy a ruhákat nézegette, addig ő a parkoló autókat figyelte, és sorolta a típusait. Később tizenévesen hajnali kettőkor is szívesen felkelt, hogy az apukájával elmenjen egy raliversenyre. Ahogy teltek-múltak az évek, az autók iránti szenvedélye nem csökkent, épp ellenkezőleg, inkább egyre nőtt.
„Nyolcadikos koromban már tudtam, hogy én mindenképpen autókkal szeretnék foglalkozni. Anyukám biztatott, azt mondta, csináljam azt, amihez kedvem van, nem baj, ha nem tipikusan női foglalkozás. Így felvételiztem végül a Bánki Donát Közlekedésgépészeti Szakközépbe. Soha, egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet, és az sem zavart, hogy alig van körülöttem lány.
Még a fémipari munkákba is belekóstoltunk, otthon az anyukám a mai napig őrzi azt a rózsát, amit hegesztettem. Mindig sokat készültem a szakmai tárgyakra, mert ezek érdekeltek igazán. Érettségi után pedig autóelektronikai műszerésznek tanultam tovább, így aztán gyorsan egy autószerelő műhelyben találtam magam” – meséli Bogdán Bernadett, akit egy munkanapján látogattunk meg.
A műhelyben persze nincs rajta kívül egyetlen nő sem, ott kizárólag férfiak dolgoznak, sőt az egész cégnél sincs egyetlen női autószerelő sem, pedig elég nagy. Először nekik is furcsa volt, hogy Berni velük dolgozik, de aztán hozzászoktak és gyorsan fiúsították. Mestere, Halbauer Zoltán azt mondja, hogy kifejezetten ügyes, van érzéke a szakmához.
„Furcsa volt, mert a kollégáim közül mindenki férfi, de Bernivel könnyű jól kijönni, érdeklődő, ügyes lány. Mára megszoktuk, hogy egy hosszú hajú lány dolgozik velünk, és gyorsan beilleszkedett. Vannak munkák, amit azért nem tud megcsinálni, mert fizikailag nem bírja, ilyen például egy nagy terepjáró gumijának a cseréje, de ezt a férfiak legtöbbje alig tudja egyedül megoldani, mert nagyon nehéz maga a kerék.
Úgy 10 évvel ezelőtt volt egy kolléganőnk rövid ideig, talán 2-3 hónapig dolgozott itt. Amikor először betipegett a piros tűsarkújában, az azért fura volt. Emlékszem, meg kellett oldani az átöltözését is, ugyanis akkor még nem volt külön női öltöző nálunk” – meséli Zoli. Berninek azonban ez már nem gond, mert van egy női öltöző, igaz nem a műhely közvetlen közelében, néhány percnyire, egy másik épületben.
„Szeretek csinosan és nőiesen öltözködni, de sokszor hordok nadrágot is, és sok barátnőm van, sokszor hiányzik napközben is a lány társaság. Az viszont sose érdekelt, ha munka közben nyakig koszos vagy olajos vagyok. A hajam az egyetlen, amire igyekszem vigyázni, mert azt utálom, ha ragacsos lesz. Mindig meghökkennek az idegenek, ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, és elmondom nekik, hogy autóelektronikai műszerésznek tanulok, és most csinálom a szakmai gyakorlatomat.
Fiúk is, lányok is meglepődnek ezen, aztán megszokják, minden csoda pont három napig tart. Amikor először jöttem gyakorlatra, azt hitték, hogy takarítani jövök, de aztán mindenki elfogadta. Sokszor kifejezetten előnyös, hogy nő vagyok, mert a kezem sokkal kisebb, mint a kollégáké, így jobban tudok kis helyen kis alkatrészeket megszerelni, mint a férfiak.
Sokszor kérnek meg az ismerőseim és a barátaim is, hogy segítsek megszerelni az autójukat, és nagyon örülök, ha rájövök a hibára és sikerül megjavítanom. Azt hiszem, teljesen másképp gondolkozom, mint a lányok többsége, szerencsére a barátom is szakmabéli, úgyhogy őt nem ijesztem el azzal, ha mondjuk séta közben egy laza másfél órán keresztül beszélek egy autó motorjáról vagy a tuningokról.
A ralizás továbbra is nagyon érdekel, de munka és iskola mellett most nincs időm erre. Szeretnék egyszer majd egy Subaru Impreza WRX ST-t, az a kedvenc típusom” – meséli Berni. Miközben beszélgetünk, Berni gyorsan olajszintet mér, és Zolival felteszik a kocsi lökhárítóját is a helyére. Összeszokottan dolgoznak, precízen ellenőrzik, vajon minden elem pontosan illeszkedik-e.
Közben a kollégákat is megkérdezem, ők ismernek-e más autószerelő lányokat, de mindenki csak ingatja a fejét. Azt mondják, hogy még a szalonokban is inkább férfiak dolgoznak, az a jellemző inkább, még a munkafelvételi vagy értékesítő pultoknál is.
„Nagyon örülök, hogy anyukám nem beszélt le arról, hogy autószerelő legyek, sőt biztatott. Ő is nagyon szeret egyébként fiús munkákat csinálni, éppen most költözködtünk, és ő festette ki az egész lakást. Van egy 10 hónapos kishúgom, belőle lehet, hogy asztalos lesz, legalábbis anyu ezzel szokott viccelni. Vagy lehet, hogy komolyan gondolja.
Azért vannak rossz élményeim is, az iskolában például a fiúk rendszeresen szívattak azzal, hogy lány vagyok. Csupa lehetetlen szakmai kérdést tettek fel, amire nincs egzakt válasz, és röhögtek rajtam. De ez a szemtelenség hamar elmúlik, amikor gyakorlaton kiderül, hogy legalább annyira értek a kocsikhoz, mint ők, vagy jobban. A kezem sokszor össze van karcolva, olyan, mintha mindig kiscicákkal játszanék, és gyakran összepiszkolom magam, de ez a szakmához tartozik.
Ez egy kicsit sem rettent el, imádom a kocsikat, és a legjobban a kihívások vonzanak, egy-egy rejtélyes problémára megtalálni a választ. A kedvencem a tolatóradar, abban van kihívás, ugyanis nem könnyű beszerelni, ezért élvezem nagyon. Egy kicsit tartok a vonóhorog-szereléstől, mert komoly súly, fizikai erő kell hozzá, de talán ez az egyetlen, amitől félek kicsit. Ketten már ezt is könnyen meg tudjuk csinálni.”
Berni rutinosan emeli fel az autót, amit előtte már „alácsápoltak”, ugyanis egy modern, jól felszerelt műhelyben ma már nem divat a kocsi alá feküdni, hanem inkább aláállnak szerelés közben. „Szeretnék egyszer majd egy saját műhelyt, egy kis vállalkozást, ahol én javítom majd az autókat. Először biztos ott is meglepődnek majd, ha kiderül, hogy egy nő a műhely tulajdonosa, de nem baj, talán pont ez lesz a kuriózum.
szabadidőmben egyébként szívesen szerelek bármit, otthon mindig én rakom össze a bútorokat, vagy éppen szerelem szét, és persze simán kicserélek egy villanykörtét is. A hajszárítók szoktak legtöbbször elromlani, az sem gond, általában gyorsan megjavítom, és ez is sikerélmény, örülök, ha egy hibás gép újra működik, mert rájöttem a problémára.”
Bernit csöppet sem zavarja, hogy reggel hétkor kezd az óbudai műhelyben, és ezért hajnali ötkor kell kelnie. Reméli, hogy a májusi vizsgái jól sikerülnek majd, és nemsokára teljes munkaidőben foglalkozhat azzal, ami a legjobban érdekli: az autókkal.